Álmoktól a valóságig

Igen hiányzol, mert elhagytál és nem törődsz velem. Hiányzol mert már téged nem érdekellek...:/

  Csak megy a nyár és fut. Észre sem vesszük mennyi nap telik el, nem tudjuk hétfő esetleg péntek van, vagy hogy elseje vagy harmincadika.. Minden egybe folyik. A nappal-éjjel se változik annyira el. Hiszen manapság sokáig van fel a lány és korán kel. Nem érti, mi van vele.…

Már megint ugyan azok a szürke hétköznapok. Semmi nem történik soha, de ha mégis valami csoda folytán változnak a dolgok, akkor is rossz irányba. Azért még mindig azt mondják az emberek, „a remény hal meg utoljára”. Gondoljunk csak bele… miért? – mert ő a gyilkos. Na de…

II. fejezet               Múltak a napok amióta visszakerült a törölközője hozzá, és amióta nem látta Milánt furcsán érezte magát. Interneten keresztül nem beszéltek. Kezdett hiányozni neki a fiú de nem értette miért. Lassan el kellene kezdenie megint…

Álmoktól a valóságig…               „Mindenkinek vannak álmai gyermekkora óta. Amiket szeretne valóra váltani, vagy csak szeret rá gondolni, hogy milyen jó is lenne. Van, hogy teljesülnek ezek a dolgok, de van, hogy elfelejtődnek.”